A hagyományos projektmenedzsmentben, az összegyűjtött igények alapján megoldásokat keresnek, amelyekhez feladatokat rendelnek, azok ráfordításigényét megbecsülik, és a munka során az előre megtervezett feladatokat követik.
Ezzel szemben az agilis projektmenedzsment esetében kevésbé terveznek előre, kisebb lépésekben haladnak. A megrendelői oldalt általában két dolog érdekli: mikorra és mi fog elkészülni. A User story mapping segítségével könnyedén megfordíthatjuk a kérdést: mennyi pénz áll rendelkezésre a probléma megoldására, illetve, hogy mikorra szeretné a megoldást? Így a projekt során folyamatosan keressük azokat a megoldásokat, amelyek beleférnek az adott keretbe.
Építsünk fel valamilyen grid-et, mátrixot ezekből a user story-kból, kifejezettem a felhasználói élményre koncentrálva, vagyis hogyan mozog a felhasználó egy szolgáltatás, egy termék igénybevétele során, annak teljes életútját tekintve.
Ahhoz, hogy ezt jól tudjuk értelmezni, mindig próbáljunk meg valamilyen iterációs köröket lehasítani. Ezt a csapat beszélje át egymással és ehhez képest a user story-kat valamilyen csoportokba kell összefogni, valamilyen logikai lépéssorozat mentén.
Itt nagyon sok ötlet megjelenhet, ezeket csoportosítsuk, a csoportokat nevezzük el epic-eknek és ezekből építsük fel a backlogot. Majd próbáljuk meg egy olyan sorrendet kialakítani, amelyeben a user journey nem sérül.
