fbpx

Tranzakcióanalízis – út az önismeret magasabb szintjéhez

Életünk nagy részében társas érintkezésekben van részünk. Ezek azok az alkalmak, amikor időt töltünk otthon a családdal, találkozunk nap mint nap a kollégákkal, bevásárolunk, a szomszéddal együtt kutyát sétáltatunk, nyaralunk, ételt-italt rendelünk az étteremben, szórakozni járunk és még sorolhatnám. Ilyenkor nem csupán jelen vagyunk, hanem többnyire kommunikálunk is másokkal.

A beszélgetéseink stílusa, szóhasználata, hangszíne részben teljesen ösztönös, mondhatni személyiségünkből fakad, egy másik része viszont tudatos, átgondolt, tekintettel van az adott helyzetre, beszélgetőpartnerünkre, az ő állapotára, pozíciójára, a beszélgetés egyéb körülményeire.
Ha valaki képes megfigyelni nem csak mások kommunikációs stílusát, hanem a sajátját is, akkor van lehetőség arra, hogy azon változtasson. A kommunikációs helyzetek vizsgálata egy igen összetett, izgalmas, sok oldalról megközelíthető téma, most nézzük meg azt az aspektutás, amit a szakirodalom tranzakcióanalízisként definiál.

Amikor két ember találkozik, és egymással valamiféle kapcsolatot alakít ki, létrejön az úgynevezett tranzakció, melyben az egyik fél kezdeményez, úgymond tranzakciós ingert küld, a másik személy pedig olyat tesz, ami ezzel az ingerrel kapcsolatos, így megszületik a tranzakciós válasz. Az emberek időről időre máshogy viselkednek, változik a hangulatuk, véleményük, más hangon, más szókinccsel vesznek részt különböző beszélgetésekben, és ezeket a változásokat gyakran érzelmi eltolódások is követik. Adott viselkedés egy adott lelkiállapotot tükröz, míg egy másik viselkedés egy másfajta lelkiállapot következménye. 
Ahhoz, hogy ezeket az állapotváltozásokat meg tudjuk figyelmi és értelmezni tudjuk, érdemes az én-állapotok fogalmával megismerkedni.
Eric Berne, az Emberi játszmák c. könyv szerzőjének szavaival élve az én-állapotok:
“Érzések és gondolatok összefüggő rendszere, mely az itt-és-mostban mutatkozik meg.”

Tranzakció elemzésről vagy tranzakcióanalízisről beszélünk, amikor azt állapítjuk meg, hogy adott kommunikációs szituációban milyen én-állapotok mozgósították a tranzakciós ingert, és milyenek váltották ki a tranzakciós választ. 

Én-állapotok

Háromféle én-állapotról ír Eric Berne Emberi játszmák című könyvében.
Az említett érzelmi eltolódások következtében kerülhetünk szülő-, felnőtt- vagy gyermek én-állapotba aszerint, hogy mely korábban megtanult, berögzült viselkedésmintánkat hívja életre az adott kommunikációs helyet vagy személy, akivel beszélünk. Természetesen mindig van választásunk is, hogy hogyan reagálunk, de magas szintű önfejlesztés és önismeret szükséges sokszor ahhoz, hogy egy korábbi mintánkat, mondhatni a sémánkat felül tudjuk írni, és máshogy tudjunk reagálni, mint ahogy azt a sémáink alapján tennénk. 

Hatással lehet továbbá minderre vérmérsékleti típusunk is, és életkortól függetlenül elképzelhető, hogy az egyes állapotok valakiben jóval hangsúlyosabban vannak jelen és határozzák meg általában a viselkedését, mint a másik három.

Hogy tovább specifikáljuk a viselkedés módozatait, a szülő állapotban felfedezhetjük a gondoskodó és a kritikus szülői én-t, a gyermeki állapotunkban pedig lehetünk alkalmazkodók, lázadók vagy szabad, természetes gyermekek. 

A felnőtt “én” világgal való kapcsolat szempontjából a legtisztább képlet: fő feladata a valóság ismerete és állandó tesztelése. Adatokban, tényekben, reális következményekben, beválási lehetőségekben, valószínűségekben, tényleges kockázatokban gondolkodik. 

Elnevezésük hasonlít, de funkciójában azonban a szülő “én” alapvetően eltér a felnőtt-éntől. Ez a személyiségszelet őrzi a szülőktől és más tekintélyszemélyektől hallott intelmeket, ítéleteket, előírásokat és tilalmakat. Szintén itt tároljuk a másikról való gondoskodás tapasztalatait.

A szülői állapot személyiségünk legmerevebb részeként ismert, mivel úgymond kész lemezeket tárol. 

Érzések és igények tárházát találjuk a gyermeki én-állapotban. Személyiségünk legősibb, legsajátabb, legeredetibb része. Minden, ami személyes, itt található: örömök, félelmek, indulatok, motivációk, spontaneitás, együttérzés és az intimitás képessége. 

Ha a három állapot közötti kontrasztot keressük, megfigyelhetjük, hogy a gyerek én átéli, ami vele történik, a szülő én csak megítéli, de indulatai gyakran el vannak csúsztatva és nem hitelesek, a felnőtt én pedig átélés helyett mérlegel. 

Mindezek találkozása beszélgetések során gyakran emberi játszmák kialakulásához vezet. Többféle tranzakció kialakulhat aszerint, hogy ezek az állapotok párhuzamosan haladnak, ezáltal kiegészítik egymás, keresztezik egymást és többnyire valamilyen kommunikációs zavarhoz vezetnek, vagy látszólag, a szavak szintjén felnőtt-felnőtt típusú kiegészítő tranzakcióknak tűnnek ugyan, de valójában a mögöttes jelentés és szándék miatt rejtett tranzakciók jönnek létre. 

 

Hétköznapi példával élve, a “Hány óra van?” kérdésre, mely általában felnőtt kommunikációra utal, ugyancsak felnőtt én-állapotból érkezik a válasz, hogy “8 óra múlt 10 perccel”.  A kérdés és a válsz egyaránt tárgyilagosak, adatokról, tényekről szólnak.
Ha viszont a diák folyamatosan elkésik az óráról, és a kérdést feltevő tanár miközben egyik mutatóujjával az órájára mutogat, kissé emelt hangon teszi fel ugyanezt a kérdést, akkor a “Hány óra van?” sokkal inkább kritikus szülői én-állapotból érkezik. Ha erre lesütött szemekkel, látszólag szégyellve magát a diák halkan válaszol, “8 óra múlt 10 perccel”, az én állapot sokkal inkább utal alkalmazkodó gyermekre, főleg ha még hozzá is teszi, hogy “megígérem, többet nem fordul elő”.
A kritikus szülő behívhatja a játszmába a lázadó gyermeket is, ha azt a választ kapja: “Minek kérdezi állandóan, nem ismeri az órát? 8 óra múlt 10 perccel, maga nagyokos”. Nem kérdés tehát, hogy nem csupán a szavak, de minden más kommunikációs körülmény, a non-verbális jelek, a hangsúly, a társított jelentés mind meghatározzák, hogy az adott tranzakció éppen hova sorolható. 

Érdemes megfigyelnünk mindennapi beszélgetéseinket otthon, a munkahelyünkön, vagy bárhol, ahol kommunikációs szituációba keveredünk, hogy az adott helyzetben –  főleg olyankor, amikor konfliktus alakul ki – hogyan reagálnak ránk és hogyan reagálunk mi magunk. Ha sikerül ezeket az állapotváltozásokat nyakon csípnünk, esély lesz arra is, hogy máshogy reagáljunk, de lagalább felismerjük, hogy miért érezzük magunkat olykor kellemetlenül egy-egy beszélgetésben, és megértsük, miért könnyű egyesekkel hosszan kommunikálni még akár nehéz helyzetekben is. 

Még több szakmai tartalomra vágysz? Csatlakozz közösségünkhöz és rendszeresen megosztunk veled jó gyakorlatokat, eszközhasználati tippeket és trükköket küldünk neked, tájékoztatunk legújabb webinárjainkról, szakértői cikkeinkről, üzleti és fejlesztői podcastjeinkről és kedvezményes képzéseinkról.

CSATLAKOZOM

Még több szakmai tartalomra vágysz? Csatlakozz közösségünkhöz és rendszeresen megosztunk veled jó gyakorlatokat, eszközhasználati tippeket és trükköket küldünk neked, tájékoztatunk legújabb webinárjainkról, szakértői cikkeinkről, üzleti és fejlesztői podcastjeinkről és kedvezményes képzéseinkról.

CSATLAKOZOM