Miért kell folyton e-mailekre válaszolnunk? Miért vesz el a munkaidőből napi 2-3 órát, hogy a munkatársakkal társalogjunk különböző digitális platformokon? Hogyan mélyedhetnénk el jobban a munkába és érezhetnénk a flowt?

A munkát és a munkahelyeket mára már végtelenül átitatta a technológia, a trendeket pedig még egy dimenzióval tovább lökte a hibrid munkavégzés térnyerése is. De mégis, hogyan kell megőrizni a munkatársi / vezetői / beosztotti viszonyok emberi sajátosságait, ha nem ülünk egy helyen, ha minden adatalapon dől el és a projektek szervezeteken átívelő, kisebb egységekre szeletelt, agilis folyamatok mentén robognak előre?

A munkát és a munkahelyeket mára már végtelenül átitatta a technológia, a trendeket pedig még egy dimenzióval tovább lökte a hibrid munkavégzés térnyerése is. De mégis, hogyan kell megőrizni a munkatársi / vezetői / beosztotti viszonyok emberi sajátosságait, ha nem ülünk egy helyen, ha minden adatalapon dől el és a projektek szervezeteken átívelő, kisebb egységekre szeletelt, agilis folyamatok mentén robognak előre?

Költséges, de végül megéri – nagyon leegyszerűsítve így szokták leírni a digitális transzformáció jelenségét. De tulajdonképpen hogyan lehet eldönteni, hogy megéri-e belevágni? Ki fogja megmondani, hogy mennyibe fog kerülni és milyen költségekkel kell kalkulálni? Nem utolsó sorban, el lehet-e kerülni az aknákat, ha digitális fejlesztések pénzügyi tervezésébe kezdünk?

Vajon egy sikeres sportcsapat és egy sikeres vállalat működtetése hasonló elvekre épül? A fogalmak azonosak: Célok, teljesítménymérés, csapat, verseny. De hogy tényleg lemásolhatja egy cégvezető azt, amit egy olimpiai csapat vezetőedzője csinál nap mint nap, az nem feltétlenül egyértelmű. Lehet-e hasonló módon mérni a sikert és a teljesítményt?