Amikor programokat írunk, azt szeretjük szépen formázni. Az egy szinten lévő dolgokat ugyanolyan módon húzzuk beljebb tabulátorral. A változóneveket szép beszédes módon nevezzük el, és adott esetben dokumentációt is írunk hozzá. Ezek a hozzáadott értékek azonban csak a fejlesztők számára hordoznak értéket, a számítógép számára édes mindegy, hogy egy változót “a”-nak hívnak, vagy “downloadPercentage”-nek. Pontosabban egy kicsit gyorsabban végez a számítógép a rövidebb kóddal, hiszen azt kevesebb ideig tart letölteni, feldolgozni, stb.

Tegye fel a kezét aki írt már hibátlan kódot! :) Gondolom nincsenek ezzel sokan, de csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Minél több kódot írunk, annál könnyebben hibázunk. Ezeket az alapigazságokat mindenki ismeri, de gyakrabban vagyunk csalódottak, mint amilyen gyakran elismételjük őket. Ellentmondásosnak tűnhet, hogy el kell végezni a munkát, és akkor hibázunk, vagy hogy nem végezzük el a feladatot, de nem ejtünk hibákat.  Pedig a helyzet pofonegyszerű.