A vendégváró falatok, és italok elfogyasztása után bevezetőként Kovach Anton köszöntőjét, eligazítását, majd az agilitásról tartott előadását hallgathattuk meg. Kiemelt hangsúlyt fektetett arra, hogy az „újoncok” is tudjanak azonosulni a szervezet alapelveivel, értékeivel, és természetesen a jövő céljaira is kitért.

A szellemi tréning után az ügyesség, és a csapatok képességei vették át a főszerepet.

A megnövekedett létszámra való tekintettel négy csapatra oszlottunk, és párhuzamosan tudtuk magunkat megmérettetni az Emese, és Laci ( a szervezet coach-ai ) által kitervelt próbákon, illetve a Laser Tag-ben.

Utólag a folyosókon elkapott beszélgetésekből egyértelműen leszűrhető: a Laser Tag óriási sikert aratott. Még a békésebb játékok kedvelői is örömmel vették ki részüket a „háborúskodásból”. A kapott felszereléssel jónéhány munkatársunk könnyedén azonosult, mintha csak egy háborús filmből lépett volna ki :D

A soron következő állomáson a vak bizalmat és magabiztosságot kellett bizonyítani. Három darab kötélből kellett előbb 3db kisebb, egyenlő oldalú háromszöget, majd ezekből egy nagy, de továbbra is egyenlő oldalú háromszöget kialakítani bekötött szemmel. A csapatok kommunikációja, és irányítása vizuális kapcsolat nélkül olykor parodisztikus pillanatokhoz vezetett. – Ki gondolta volna hogy a geometria ilyen vicces tud lenni! :)

A csapatokra hamarosan egy újabb kihívás várt. A következő állomáson egy képzeletbeli atomkatasztrófát kellett megakadályozni szűkösen rendelkezésre álló eszközökkel (kötél, víz, vödör, olló, stb). Akadtak csapatok, akik a „távoli elérés”-ben szerzett tapasztalatukat, míg mások az önfeláldozást és a pókösztönt választották eszközül. Végeredményben szerencsére a hasadóanyag biztos helyre került, és sugárfertőzés sem ért senkit. :)

A izgalmak és az erőpróbák óriási energiaveszteséggel jártak, amit a helyben készült, finom és igazán tartalmas gulyással pótoltunk.

Miután mindenki jóllakott és szusszant egyet, várt még ránk egy nagy közös feladat. Rengeteg csörgő, zörgő, kongó, bongó ütős hangszer és persze egy profi karmester segítségével teljes ShiwaForce szinten egységes ritmust kezdtünk játszani. A kezdeti szabad „zenélés” után pár perccel már Queen-t, Michael Jackson-t, sőt a Riói karnevált is felidéző taktusok szólaltak meg.

Az aktívan eltöltött nap után egy közös vacsorával és bulival zártuk az idén is fergetegesen sikerült csapatépítőt, melynek hangulatába ezzel a rövidke videós beszámolóval kalauzolnánk el minden kedves olvasót.

2015. szeptember 16.