fbpx

Prediktív agilitás mérés – hogyan számszerűsíthető a siker?

Részt venni egy jelentős szervezeti átalakulásban, új folyamatok kialakításában, új eszközök bevezetésében, az mindig egy izgalmas “kalandnak” tűnik elsőre. Részesei lehetünk valami új építésének vagy eltévedhetünk a végtelen labirintusban. Vannak akik ezt élvezik, de ez a fajta bizonytalanság a legtöbb embert frusztrálja – talán azért, mert nagyon nehéz objektíven megítélni, hogy jó irányba megyünk vagy a legnagyobb hülyeséget csináljuk éppen. Mérhető egyáltalán a haladás, előrejelezhető, hogy a jó úton járunk, főleg egy gyorsan változó, agilis környezetben?

A legtöbb vállalatban zajlik jelenleg egy digitális és/vagy agilis transzformáció. Ezek többnyire rendszerszintű, 3-5 éves változásfolyamok, ahol radikális átalakulást terveznek, ami érinti a céges kultúrát, munkamódszereket, eszköztárat és a felülről jövő vezetői igényeket is. 

Izgalmas kérdés, hogy egy vállalati digitalizációs folyamatban a cél kitűzése után a cél elérésének érdekében bejárt utat hogyan tudjuk mérhetővé tenni illetve, előre jelezni a sikert? A cél önmagában nem árulkodik arról, hogy hogyan lehet elérni, nem triviális, hogy mely lépések vannak valódi hatással a végeredményre.

Ráadásul probléma az, hogy a végső eredményt utólag lehet kimutatni, de mi már előre szeretnénk érzékelni a várható teljesítményt. Ehhez a folyamatban dolgozó emberek viselkedését, reakcióit érdemes mérni. Amihez viszont azonosítani kell, hogy az elérendő célokhoz mely viselkedési minták, mozgató rugók, akciók vezetnek.

Ha egy sport példával szeretném szemléltetni, hogy mi ebben a legnagyobb kihívás, akkor tökéletes példa egy focicsapat: A cél természetesen a minél több gól szerzése, több pont a bajnokságban, mint a többi csapatnak. Ha azonban egy csapat csak a gólok számát méri, abból nem tud igazán jó következtetéseket levonni arra nézve, hogy melyik játékosnak milyen edzésre van szüksége. Az edzők éppen ezért figyelnek olyan értékeket is, mint a labdaszerzéstől a passzig eltelt idő, passzok száma, vagy a futás, gyorsulás üteme. A bajnokságot pedig végeredményben az a csapat nyeri, ahol a legjobb a játékosok gyorsulása.

A nagyvállalati konzultációk és esettanulmányok során az a tapasztalatunk, hogy a vállalatok jellemzően egészen az egyéni cél teljesülési értékig lebontva, de a hosszú folyamatok teljesülését mérik, ahelyett, hogy olyan prediktív mutatókat keresnének és használnának, melyek az eredményeket mozgatják, vezetik, hatással vannak a végeredményre.

A cégek akkor járnak el helyesen, ha nem csak az eredményeket mérik, hanem azokat a fogaskerekeket, amik a kívánt eredményt driveolják.

Kihívás – a klasszikus eredményméréssel szemben – 3-5 kulcs indikátort találni, ami követi a szervezeten belüli emberek viselkedését, mégpedig olyanokat, melyek jól körülírhatóak, mérhetőek és mindig biztosan az adott makro változásokhoz vezettek korábban. 

Ez így mind nagyon ígéretesen hangzik, de hogyan működik a gyakorlatban? Lássunk egy-két egyszerűsített példát:

Egy vállalatnak az egyik célja az volt, hogy 10 új embert vegyenek fel október végéig. A hagyományos megoldás, kiadni a feladatot és október végén megnézni, hogy sikerült-e elérni. A tudatos megoldás, ha menet közben minden hét végén megnézik, hogy hány embert vettek fel. Mivel azonban a felvétel folyamata hosszú, több hetes lefutás, ezért itt is csak tudomásul venni lehet a hibákat. Az agilis megoldás viszont az, ha a felvétel ténye helyett olyan mozgatórugót találunk, melyből következtetni lehet a végeredményre. Ilyen lehet az átnézett CV-k száma az adott pozícióra. Ez méri azt a viselkedést, ami a cél elérésének hajtómotorja. Így előrejelezhető a korábbi minták alapján, hogy jövő héten hány embert fognak felvenni: kell-e aggódni, felpörögni, vagy rendben vannak.

Egy másik példában egy IT vállalat szeretett volna egy komoly működési változtatást keresztülvinni, először tesztek futottak le néhány csapattal, és arra jutottak, hogy a legkorábbi tapintható bizonyíték a teljesülésre, ha a fejlesztő csapat az újításra való megfelelést beteszi a “backlogba” és valamelyik konkrét sprinthez hozzárendelik. Ennek egyenes következménye lesz a folyamat adaptálása és a tréningek elvégzése – mivel a megfelelési folyamat lefutása tipikus, ezért ezek a pontok kiszámíthatóvá teszik, hogy milyen tempóban terjed a változtatás és a kapcsolódó területeknek mikor milyen kapacitással érdemes számolnia.

Miért érdemes prediktív mutatókat alkalmazni? 

A prediktív mutatók a vezetőknek a lehető leghamarabb mutatják meg, hogy a változási kezdeményezés halad-e vagy sem. Közvetlen rálátást biztosítanak az agilis megvalósítás céljainak, lehetővé téve a gyors cselekvést, ha a változás következtében valamelyik folyamat kezdene kisodródni a medréből.

Összegezzük még egyszer, hogy mi a sikeres mérhetőség alapja, ha prediktív mutatókat használunk: 

A siker kulcsa prediktív mutatókkal

    1. Határozzuk meg azokat a kulcsfontosságú mozgatórugókat, amelyek meghatározzák a viselkedést és számszerűvé teszik azokat.
    2. Mérjük meg őket, kellően korán és gyakran: gondolkodjunk napokban és hetekben ne hónapokban és években. 
    3. Tegyük egyszerűvé és könnyen alkalmazhatóvá, ne legyen IT vonzata, ne legyenek hosszú meetingek és hosszú utólagos elemzések.
    4. Mindezek előtt ezeknek a mutatóknak valóban bizonyítaniuk kell, hogy a kívánt változás megtörténik.

Még több szakmai tartalomra vágysz? Csatlakozz közösségünkhöz és rendszeresen megosztunk veled jó gyakorlatokat, eszközhasználati tippeket és trükköket küldünk neked, tájékoztatunk legújabb webinárjainkról, szakértői cikkeinkről, üzleti és fejlesztői podcastjeinkről és kedvezményes képzéseinkról.

CSATLAKOZOM