fbpx

Már a pihenésre is kell projekttervet írnunk

Az állandó home office működésben könnyű túlzásba vinni a munkát. De akkor mégis hogyan teremthetjük meg a munka-magánélet egyensúlyát a karantén idején?

Néhány hónappal korábban, ha egy szellemi munkát végző munkavállalót arról kérdeztek, mit gondol az otthoni munkavégzésről, jó eséllyel hallottuk volna, hogy nagyon jó lenne többször így dolgozni, jó lenne, ha a cége lehetővé tenné, ha nem csak heti egy nap és így tovább. Eltelt pár hét, hónap, és teljesen új értelmet nyert, új problémákat vet fel a távoli munkavégzés, remote work, home office témakör.

Szakmai szempontból természetesen elsődleges kérdés, hogy az adott munkakör egyáltalán elvégezhető-e otthonról egy laptop, wifi és egy mobiltelefon segítségével, vagy hogy a cég hálózata elbírja-e a tömeges távmunkát, valamint az sem elhanyagolható, hogy létezik-e az a bizalom munkaadó és munkavállaló között, melynek mentén a vezető elhiszi, hogy kollégája otthon valóban elvégzi a munkáját?

Mégis, mindezen fontos szakmai kérdések mellett ott van valami más is, az emberi vonatkozás: hogy hogyan kezelejük és hogyan éljük túl azt, ha egyszerűen nincs más választásunk, mint otthon maradni, otthonról dolgozni? Ez most kötelező, és tudjuk, ami kötelező, ahhoz sokszor máshogy viszonyulunk.

A folyamatos és gyors változások idejét éljük, melyek többnyire bizonytalan és előre tervezhetetlen irányba és sebességgel történnek. Kis túlzással ma nem tudhatjuk, milyen új, az életünket meghatározó esemény történik majd órákon belül, hogy amit szabad ma, azt vajon szabad-e holnap, és hogy alapvető szükségleteinket vajon milyen nehézségek árán tudjuk kielégíteni.
Apropó, szükségletek. A világ sok szempontból átrendeződik most, ahogy az egyén szükségletei is.
Milliók csúsztak le a Maslow-i piramis magasabb szintjeiről, már nem az önmegvalósításra törekedve, nem esztétikai szépségeket keresve élik hétköznapjaikat, hanem alapvető fiziológiai és biztonsági igényüket igyekeznek kielégíteni.

Mégis, mit tehetünk? Hogyan élhetjük meg könnyebben a jelenlegi helyzetet emberi oldalról, lelkileg?
Mindenekelőtt, próbáljunk türelmesek lenni magunkhoz és egymáshoz egyaránt. Megengedni magunknak a bizonytalanság állapotát, azt, hogy félelmeink felerősödnek, hogy zavart okoz, hogy nagymértékben el kell térnünk a napi rutintól, hogy a lakótér és a munkatér most nem csak heti egy-egy napra, de minden napra ugyanaz, hogy nem találkozunk kollégáinkkal, viszont a szűk családdal napi 24 órát vagyunk együtt, vagy éppen teljesen egyedül telik minden nap. Természetes, hogy nem vagyunk képesek ezt egyik napról a másikra otthonosan kezelni. A türelem abban segít, hogy mint tudjuk, idővel hozzászokunk új helyzetekhez, körülményekhez. Ezt az időt kell most kivárnunk és egyben megadnunk egymásnak is, hisz eltérő módon érinthet minket mindaz, ami történik.

Ha elhisszük, hogy körülbelül 3 hét alatt (21 nap) képesek vagyunk új szokásokat kialakítani, ezáltal máshogy tekinteni korábban komfortzónánk kívüli helyzetekre, akkor a feladatunk nem más, mint megteremteni napjaink új komfortzónáját.
Legyen egy kivitelezhető új napi rutin, amihez hozzászoktatjuk magunkat, keljünk minden hétköznap ugyanabban az időben, hozzuk formába magunkat a nap elején akár szellemi tevékenységgel, akár fizikai síkon, tesmozgással, öltözzünk fel a munkához, mintha bejárnánk a munkahelyre, iktassunk be kötelező szüneteket a nap során, és fejezzük be a munkát, tegyük el az eszközeinket ugyanabban az időpontban. Mivel nem vesz el időt az utazás, könnyebb megtervezni a napi 8 óra munkaidőt, és az állandóság segít az új szokások mihamarabbi kialakításában is. Érdemes a nap végére is valamilyen fizikai aktivitást betervezni, hogy némileg pótoljuk azt a testmozgást, melyet a munkábajárás során szervezetünk megszokott. Fontos, hogy levezessük a nap közben felgyűlt feszülséget, erősítsük ilyen módon is immunrendszerünket, és nem utolsó sorban elkerüjük, hogy a mozgáshiány nem várt súlygyarapodást okozzon. Számos egyéni és csoportos edzés is elérhető online formában.

Emberi kapcsolataink színtere is átrendeződik. Család, barátok, ismerősök, üzleti partnerek, kézfogások, ölelések, együttöltött idő, közös programok, üzleti találkozók, mindaz, mi eddig természetes volt, most időben távolabbra került. Nem könnyű megélni, hogy nem találkozhatunk szeretteinkkel és azokkal, akikkel szeretünk időt tölteni. Ugyanakkor, talán több időnk lett, jobban ráérünk, telefonon gyakrabban tudunk beszélni másokkal, olyanokkal is, akikkel a rohanó hétköznapokban kevesebbet vagy régebben tudtunk kapcsolatba lépni. Folytathatunk videóbeszélgetéseket olyanokkal, akikkel eddig ilyet nem tettünk, privát és üzleti kapcsolatainkban egyaránt új csatornák használatát kell megtanulnunk. Mivel a helyzet mindenkit érint, érdemes közös tanulási folyamatként gondolni rá.

Mindaz, ami történik, nagymértékben próbára teszi a változáshoz való alkalmazkodóképességünket. Jó lenne később, hónapok vagy évek múlva kijelenteni, hogy a jelenlegi helyzet rengeteg nehézség mellett legalább annyi haszonnal járt, mert olyan dolgokra tanított, melyek a javunkat szolgálták.

Szemléletváltásra, türelemre, fegyelemre és tanulásra van tehát szükség, hogy könnyebben átvészeljük a jelen körülményeket, hogy amit tiltanak, most ne essen nehezünkre nem megtenni, amit kötelezőnek írnak elő, ahhoz mihanarabb hozzá tudjunk szokni, hogy egy magasabb szintre lépjünk egyéni és közösségi szinten egyaránt.

Még több szakmai tartalomra vágysz? Csatlakozz közösségünkhöz és rendszeresen megosztunk veled jó gyakorlatokat, eszközhasználati tippeket és trükköket küldünk neked, tájékoztatunk legújabb webinárjainkról, szakértői cikkeinkről, üzleti és fejlesztői podcastjainkről és kedvezményes képzéseinkról.

CSATLAKOZOM