A modell az “én” megértését két fő dimenzió mentén segíti, egyfelől a viselkedés és stílus azon aspektusait világítja meg, amelyek az „én” számára ismertek vagy éppen ismeretlenek, másfelől azokat, amelyek mások számára, akikkel kapcsolatban állunk, ismertek vagy ismeretlenek. A területek nem egyenlő méretűek, egy újszülött esetében a “sötét” terület szinte az egész ábrát lefedi, az idő előrehaladtával pedig egyre nagyobb teret nyer a többi ablak. Nem könnyű önismereti feladatra vállalkozik, aki hajlandó elmélyülni saját Johari ablakának megismerésében, az egyes területek felfedésében, megvizsgálásában, hiszen egyrészt szükségeltetik hozzá az a képesség, hogy magunkat kívülről is reálisan meg tudjuk ítélni, ne csak a saját nézőpontunk alkossa meg önképünket.
Másrészt a külvilágból érkező visszajelzések értelmezése sem mindig egyértelmű és automatikus. Hajlamosak vagyunk szelektálni a felénk érkező információkat, és önbecsülésünk függvényében felnagyítani vagy éppen meg sem hallani azokat.
A Nyílt terület azon nyilvános információk gyűjtőhelye, melyeket mind mi magunk, mind pedig a környezetünk ismer velünk kapcsolatban. A Vak terület a személyiségünknek azon aspektusait mutatja, melyek mások számára ismertek, de az egyén számára valami miatt ismeretlenek. A Zárt terület olyan tulajdonságokat, reakciókat rejt, melyeket magunkról tudunk, de mások számára nem hozunk nyilvánosságra. A Sötét területre ritkán tévedünk, ezért sem mi, sem pedig környezetünk nem ismeri velünk kapcsolatban. Tudatos önfejlesztéssel kialakítható egy egyensúly, melyben nyitottak vagyunk a környezetünk visszajelzéseire, elegendő információt osztunk meg magunkról másokkal, tágítva ezzel is a Nyílt és Zárt területeink méretét, segítve kommunikációs hatékonyságunkat és közösségekbe való beilleszkedésünket.
