fbpx

Az érzelmi intelligencia szerepe az agilis működésben

Fontos-e érzelmileg is intelligensnek lennünk, ha eredményesek szeretnénk lenni hivatásunkban, érdemes-e figyelnünk saját és mások érzelmi állapotára, miközben a mindennapi sikerekért dolgozunk? Mi a szerepe az érzelmi intelligenciának az agilis működés sikerességében?

“Ma motiváltnak érzem magam!”

“Csalódott vagyok, hogy ez nem sikerült!”

“Úgy érzem, beszélnem kell a kollégámmal a legutóbbi konfliktusunkról.”

“Érzem, hogy elfogadják az ajánlatunkat és megvalósítjuk a projektet.”

“Úgy érzem, ezt elrontottam, de máris kijavítom.”

Csak néhány, mondat azok közül, melyek választ adhatnak arra a képzeletbeli kérdésre: Van-e jelentőségük az érzelmeknek a munka világában?

Feltehetnénk úgy is a kérdést: Fontos-e érzelmileg is intelligensnek lennünk, ha eredményesek szeretnénk lenni hivatásunkban, érdemes-e figyelnünk saját és mások érzelmi állapotára, miközben a mindennapi sikerekért dolgozunk?

Meggyőződésem, hogy a hosszú távú munkahelyi eredményesség, és a stabil, kiegyensúlyozott érzelmi állapot kéz a kézben járnak. Hogy a magas IQ ma már nem elegendő, ha valaki csapatban, másokkal együttműködve – főleg ha másokat vezetve – szeretne sikereket elérni.

Szükséges hozzá a fejlett EQ, az érzelmi intelligencia, amibe többek között olyan tényezők tartoznak, mint az empátia, az önkontroll, a lelkesedés, a kitartás és az, hogy motiválni tudjuk önmagunkat és másokat.

Az agilis módszertanok elterjedésével a cégek működésében az eddigieknél is nagyobb jelentőséget kap a változásokhoz való alkalmazkodás képessége. Ha egy szervezet elköteleződik amellett, hogy az agilitás elvei szerint működik, ezzel egyidejűleg azt is vállalja, hogy befogadóvá válik környezete és a megrendelők igényeinek változásaira, hogy a megszokottnál rövidebb ciklusokban működve ezen időszakok végén megáll, visszatekint, és szükség esetén módosít a működésén.
A változások befogadása azonban nem csak a szervezeti működés, hanem az egyén szintjén is felvet kérdéseket és megoldandó helyzeteket, hisz bőven akad közülünk olyan, aki mindezeket nehezebben éli meg érzelmileg, lassabban reagál egy-egy ilyen fordulatra. 

Mint az emberi viselkedés megannyi más aspektusa, úgy a változáshoz való alkalmazkodásunk is jól modellezhető, fázisokra bontható, és kiragadhatóak belőle azok az érzelmi állapotok, melyek mentén eljutunk az elfogadásig. 

Gyakran, a változás beköszöntekor a bénultság lesz úrrá rajtunk, melyben keresgélünk az emlékeinkben és eddigi megtapasztalásainkban olyan megoldási módokat, melyek hasonló esetekben már működtek és átsegítettek minket.
Ha olyan esettel nézünk szembe, ami számunkra új, amihez hasonlóval ritkát vagy még nem találkoztunk, akkor tapasztalat hiányában beléphet a tagadás állapota, legszívesebben tudomást sem vennénk róla, hogy a változás egyre hangosabban kopogtat az ajtón, és jó esély van rá, hogy a pillanatnyi tehetetlenségünk dühöt eredményez.
A düh állapota egy magas energiaszinten jön létre, egy aktív szakasz, amiben bőven jut szerep az igényeink, szükségleteink kifejezésének. Azt mondják, a düh és a vágy nagyon közel járnak egymáshoz, hiszen ha valamit nagyon akarunk, és azt nem jön létre, dühösek leszünk, vagy megfordítva, a düh állapota mögött szinte mindig valami kielégítetlen igény, szándék húzódik. Ezek az aktivitások az alkudozásban öltenek testet, amivel megpróbálunk még mindig a változás ellen hatni, ám ha minden erőfeszítésünk ellenére nem járunk sikerrel, a mélybe zuhanunk. A depresszió állapota sokszor egyben átértékelés is, új utak keresése, az érzelmi megújulás kezdete, más módok kipróbálása, ami elvezet a változások befogadásához, az elfogadás állapotába.  

Mint minden ehhez hasonló modell, a változás görbe sem ugyanúgy működik mindannyiunknál, az eltérő érzelmi beállítottságok, személyiségek, élethelyzetek hosszabbá vagy rövidebbé tehetik a fenti utat, egyesek nagyobb mélységeket és magasságokat járnak be, míg másoknál alig kimutatható a görbe amplitúdója. 

Ha valaki fejlett érzelmi intelligenciával rendelkezik, tudatában van saját állapotváltozásainak, az egyes helyzetekre adott érzelmi válaszainak, sokkal könnyebben alkalmazkodik az őt ért változásokhoz és segítségére lehet a környezetének is azzal, hogy stabil marad az állandóságot nélkülöző időszakokban is. 

Érzelmeink megfigyelésének képessége, azok beazonosítása, tudatosítása, megfelelő kezelése tehát segítségünkre lehet mindennapi agilitásunk fejlesztése során. 

Ha egy agilis szervezetet magas érzelmi intelligenciával rendelkező vezetők irányítanak, nem csak a változások befogadása könnyebb, hanem a munkatársak érzelmi változásaira is nagyobb megértéssel tudnak reagálni.

Az elfogadás, megértés, támogatás mindannyiunk számára fontos értékek. Ha a munkakörnyezetünket ezek az értékek jellemzik, ha a visszajelzéseknek kialakult kultúrája van, ha bátran lehet kreatívan alkotni, melynek során szabad hibázni, a hibákból tanulni, akkor könnyebb lesz hosszú távon motiváltnak is maradni, hiszen egy biztonságos környezetben, ahol az egyén megfelelő támogatást és bizalmat kap, nagyobb hatékonysággal tudja a kitűzött célokat megvalósítani egyéni és szervezeti szinten egyaránt.