Fontos, hogy az asszertív viselkedés őszinte, önkifejező, egyenes és közvetlen, de figyelembe veszi a másik fél igényeit és jogait is, szociálisan elfogadható, és leginkább nem általánosításokba bocsátkozik, hanem konkrét helyzetre, célra, személyre irányul. Mindazt, amit szeretnénk ilyenkor kifejezni, “én-üzenetek” formájában tálaljuk, tehát ahelyett, hogy azt mondanánk, mit kellene máshogy csinálnia partnerünknek, mit kellene belátnia, vagy milyen ő egyáltalán a mi szemünkben, mondjuk el azt, mi történt a mi megfigyelésünk szerint, mi mit gondolunk, nekünk hogy esett az, ami történt, mi foglalkoztat, mire van szükségünk az adott szituáció kapcsán.
“Amikor azt látom, hogy folyamatosan a telefonodat bújod, bevallom, gyakran mérges leszek, mert számomra fontos, hogy többet beszélgessük esténként, ezért arra kérlek, hogy amikor együtt vagyunk, tegyük félre a telefont, vagy jelöljük ki azokat az időket, amikor mindketten a hírekkel, e-mailekkel, üzenetekkel foglalalkozunk. “
Van lehetőségünk tehát máshogy kifejezni szükségleteinket, mint korábban tettük, anélkül, hogy játszmákba bocsátkoznánk vagy további feszültséget gerjesztenénk. Érdemes egy próbát tenni akár magánéletben, akár a munkahelyi környezetünkben, hisz valahol mindenkinek igénye, hogy egyrészt kifejezhesse igényeit, szükségleteit, másrészt hogy tiszteletben tartsák érzéseit, gondolatait, mindazt, ami számára fontos.
